A Nova Studio rendezője, Matt Stephenson cikkünkben mesél a várossal való személyes kapcsolatáról, és arról, hogy hogyan kelt életre a megbízás alapját alkotó ötlet.
Sierra Leone
Nehezen tudnánk úgy gondolni Sierra Leonéra, és fővárosára, (a Hullal régóta partneri kapcsolatban álló) Freetownra, hogy ne jussanak eszünkbe azok a gondok, amelyekkel az ország a történelem során szembenézett: rabszolgaság, katonai puccsok, polgárháború, szegénység, és legutóbb az Ebola-járvány borzalmai.
Azonban ha az országot csak a problémái alapján definiáljuk, akkor nem festünk róla teljes képet. Az igazság az, hogy Sierra Leone egy lenyűgözően gyönyörű, gazdag kulturális örökséggel és rengeteg természeti kinccsel rendelkező ország, amelynek lakói ellenállóak, nyitottak, és vendégszeretőek.
Életek a két városban
Először 2006-ban jártam Freetownban. Akkoriban újságíróként dolgoztam, és a brit Arts Council egy szervezete, a Creative Partnerships meghívására részt vettem egy projektben, amelynek célja az volt, hogy Hullban és Freetownban élő fiatalokkal dolgozzunk. Arra bátorítottuk őket, hogy a filmezés, a fotózás és az írás eszközeit használva megismerjék egymás életét, és így megerősödjön a két város közötti együttműködés.
Ettől kezdve kollégámmal, Alan Jones-szal együtt 14-szer látogattunk el Freetownba – és nyugodtam mondhatjuk, hogy szerelembe estünk a várossal. Freetown valahogy, furcsa módon, beférkőzik az ember szívébe. Csodálatos város. A tengerparton található, a tengerszintből meredeken kiemelkedő hegyekre épült. Amikor Pedro de Cinta, a portugál felfedező „felfedezte” az országot, Sierra Leonénak nevezte el, ami „Oroszlánhegyet” jelent - mivel a hegyek látványa a hajójáról nézve egy alvó oroszlán alakjára emlékeztette őt.
Ez Afrika. Ez Freetown. Izgalmas hely. A mi tiszta, jól szervezett. szigorúan irányított európai életmódunkból érkezve Freetown városát színes, zajos, nyüzsgő helynek láttuk. Az erős napfényt és a magas páratartalmat nem lehet kikerülni, rengeteg a pálmafa, a sárga taxik folyamatosan dudálva kiabálnak egymásnak, dübörög a zene és a forgalom őrületes. Mindenhol megjelennek az utcai kereskedők, akik a rágógumitól kezdve a friss mangón, a kormánykeréken és a kéztörlőkön át a könyvekig és farmerekig mindenfélét árulnak, de CD-ket, mogyorót, vagy akár hideg vizet is vehetünk tőlük zacskókban. Izmos férfiak rakodnak kézikocsikra, a nők szénnel megrakott kosarakat cipelnek a fejükön, kifogástalanul tiszta iskolai egyenruhában gyerekek kerülgetik az autókat.
Ez mind így igaz, de egy Afrikáról szóló közhelynek hangzik. Ráadásul nem fest teljes képet erről a helyről – nincs mindenütt káosz és nincsenek mindenhol piaci árusok. Freetown egy nyüzsgő kikötőváros, Nyugat-Afrika egyik kormányzati és üzleti központja. Egyetemi város is, ráadásul olyan hely, ahol keresztények és muszlimok békében élnek egymás mellett. Sierra Leone egy fiatal ország, amely csak 1961-ben lett független. Hosszú évek brit gyarmati uralma után, amit az önkényuralom, a hanyatlás, a háború, a szegénység és a betegség betegség évei követtek, egy újfajta hazaszeretet, a büszkeség és a jövő lehetőségeinek érzése lassan elkezdi szétoszlatni a régi törzsi ellentéteket, és egyesíteni az embereket.
Minden hely olyan, mint az ott élő emberek.
És éppúgy, mint otthon, Hullban, az emberek testesítik meg igazán egy adott hely egyedi szellemiségét.
Sierra Leonéban Lansana Mansaray (vagyis Barmmy Boy) lett a legjobb barátunk. Barmmy filmrendező, zenész és ifjúsági aktivista, az egyik leginspirálóbb ember, akivel valaha találkoztam. Sierra Leone sok más lakójához hasonlóan ő is rengeteg fájdalmat élt át, és mégis – mint annyi Sierra Leone-i ismerősünk – hihetetlen adottsággal rendelkezik ahhoz, hogy továbblépjen az élményein, és az országát helyezze az első helyre. Barmmy megállás nélkül dolgozik azon, hogy a családját és a barátait eltartsa, hogy lehetőségeket biztosítson a Sierra Leone-i fiataloknak, és hogy népszerűsítse és jobbá tegye szeretett országát.
Honnan van ezeknek az embereknek ennyi ereje, humora és ilyen nyitott szíve? Valahogy azt gondolom, hogy azokból a harcokból, amiket megvívtak. Amikor valaki végignézi, hogy a barátait megölik a katonák, akik azért vannak ott, hogy megvédjék, amikor a kormány lop tőle, amikor a törvény megszűnik, amikor a kistestvére meghal egy egyszerű hasmenésben, amikor patkányokat kell ennie, mert az üzletekben nincsen ennivaló… Nos, ami nem öl meg bennünket, attól erősebbek leszünk.
Sierra Leone lakói nagyon jól ismerik a halált, ezért teljes életet akarnak élni. A jelen pillanat a legfontosabb nekik, hálát adnak érte, és amikor lehet, minden csepp élvezetet kipréselnek belőle!
Így teszünk az Egyesült Királyságban is? Többségünknek rendszeres jövedelme van, vagy segélyeket kap. Szupermarketekben és online vásárolunk, van áram és csapból folyik a víz, (állítólag) nyílt és szabad demokráciában élünk. Van egy országos egészségügyi rendszerünk, ingyenes az oktatás, vannak autópályák és a BBC, ingyenes múzeumok, és van Kultúra Városa.